Passió
/vida balog jeva/
Narrátor: Az utolsó vacsora után Jézus az Olajfák hegyén imádkozott. Három
apostolát magával hívta: Péter, Jakabot és Jánost. Jézus tudta, hogy másnap
kereszthalálra ítélik, és így imádkozott.
Jézus: Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, ha lehet, vedd el tőlem a
szenvedésnek ezt a poharát! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem legyen meg
a te akaratod.
Narrátor: Amíg Jézus imádkozott a városban farizeusok és katonák készültek, hogy
elfogják őt. Már csak Júdásra vártak, akivel délelőtt egyezséget kötöttek, hogy
segít nekik Jézust elfogni. 30 ezüstpénz kapott az árulásért. Kardokkal és
botokkal felfegyverzett tömeggel jött, Júdás megmondta nekik, hogy mi lesz a
jel.
Júdás: Akit megcsókolok, azt fogjátok el. Ő Jézus, Őt vigyétek el erős őrizettel!
Narrátor: Amikor megérkeztek Júdás lépett először Jézushoz, és mint a legjobb
barátját megölelte, és meg csókolta.
Jézus: Júdás, csókkal árulod el
az embernek Fiát? Miért jöttetek ellenem, mintha rabló lennék, hiszen mindennap
ott voltam köztetek, amikor a templomban tanítottam. Akkor miért nem fogtatok
el?
Narrátor: A tömeg kiabált és rárontottak Jézusra. A katonák azonban megfogták Őt,
és Kajafás főpaphoz vitték. Péter pedig követ Jézust távolról a főpap házához. Amíg ott várakozott valaki felismerte és így kiáltott.
Egy ember: Te is az Ő tanítványa vagy!
Péter: Mit beszélsz ember, nem ismerem Őt.
Egy nő: Te is az ő tanítványai közül való vagy. Láttalak!
Péter: Nem vagyok. Nem ismerem ezt az embert.
Narrátor: Amikor harmadszor kimondta a nem szót, megszólalt a kakas, és Péternek
eszébe jutottak Jézus szavai.
Jézus: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
Narrátor: Összegyűltek a törvény tudok és a főpapok, azzal vádolták, Jézust, hogy
istenkáromló, hiszen Isten Fiának, a Messiásnak mondja magát. Megkérdezte őt a
főpap:
Főpap: Tényleg te vagy a Krisztus, az Áldott Isten Fia?”:
Jézus: Én vagyok. Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül a Hatalmas Isten
jobbján, és eljön az ég felhőin.”
Főpap: Látjátok, mit mond! Káromolja az
Istent! Nem kell ide még tanú se, az ilyennek halálbüntetés jár. Halljátok
ezeket az Istent gyalázó szavakat? Mi a véleményetek?
Tanácsnok: Meg kell halnia az ilyen gyalázkodó, istenkáromló embernek.
Pap: Mi nem ítélhetünk senki sem halálra, vigyük ezért Pilátus elé, majd ő
elítéli.
Narrátor: Határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az
írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt.
Jézusnak meg kell halnia. Azután megkötözték és átadták Pilátusnak.
Pilátus: Mi a vád ellene?"
Főpap: Úgy találtuk, hogy a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését,
mivelhogy ő, magát a zsidók királyának mondja.
Pilátus: Valóban te vagy a zsidók királya?
Jézus: Úgy van, ahogy mondod! Azonban az én országom nem ebből a világból
való.
Tanácsnok: A népet fellázítja, tanításival az egész Júdeát, Galileát és
Jeruzsálemet, azt mondja, hogy ő az Isten fia.
Pilátus: Semmi olyan
bűnt nem találtam ebben az emberben, a mivel Őt vádoljátok. Semmi halálra való
dolgot nem cselekedett. Megbüntetem, és azután elengedem. Mivel szokás szerint az ünnep alkalmával egy
foglyot szabadon bocsátok - ki legyen az? Jézus vagy a rabló és gyilkos Barabás
Narrátor: Pilátus biztos volt benne, hogy a nép Jézus szabadon bocsátását kéri. A
felbujtott emberek azonban azt üvöltözték.
Tömeg: Bocsásd szabadon Barabást! Jézust feszítsd meg!
Pilátus: Miért? Mi rosszat tett?
Tömeg: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Feszítsd meg!
Farizeus: Ha nem ítéled el, nem vagy a császár barátja és az majd a császár is
megtudja
Narrátor: Mivel Pilátus félt, hogy feljelentik a császárnál, szabadon engedte
nekik Barabást, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönben —, Jézust pedig
megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak. Töviskoszorúból koronát tettek
fejére és bíborszínű palástot terítettek rá.
Katona: Üdvözlégy zsidók királya!"
Tömeg: Keresztre vele! Feszítsd meg, feszítsd meg!
Narrátor: Pilátus ekkor beleegyezett az ítéletbe, és kimondta, feszítsék
keresztre Jézust. Majd hozatott egy tál vizet - kezét megmosta, és így szólt:
Pilátus: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérontásában.
Narrátor: Jézus vállára tették a keresztet, és elindultak a városfalon kívüli
Golgota hegyére. Az emberek gúnyos, sértő szavakat ordítottak felé. Az ordibáló
emberek között csendben álltak azok is, akik sajnálták Jézust. Felértek a
Golgota hegyére, amit koponya helynek hívtak, itt Jézusról levették ruháit
és megfeszítették. Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb
keze felől, a másikat balkeze felől.
Gonosztevő: Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg hát
magadat, és minket is, ha te vagy a krisztus.
Gonosztevő: Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy
ítélve, ahogyan ő! Mi jogosan, mert tetteinkért méltó büntetését kapjuk, de ő
semmi rosszat sem követett el. Uram emlékezzél meg rólam a te országodban.
Jézus: Mondom neked, még ma
együtt leszel velem a Paradicsomban.
Katona: Másokat megmentett, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten
választottja.
Egy ember: Gyere le a keresztről, és mentsd meg magad
Narrátor: Déli tizenkét óra körül a nap eltűnt, és
három óráig sötétség volt a földön.
A templom függönye kettészakadt. Ekkor Jézus
hangosan felkiáltott
Jézus: Atyám, kezedbe ajánlom
lelkemet. Narrátor: Éjszakai sötétség lett, viharos szél, villám kerekedett, földrengéstől a sziklák megrepedtek. Betegek gyógyultak meg e pillanatban és halottak támadtak fel. A Jézus keresztjénél álló százados, látta mi történt és így szólt.
Százados: Ez az ember valóban Isten Fia volt.
Narrátor: Volt ott egy József nevű jó és igaz ember, a Főtanács tagja. A júdeai Arimátia városából származott. Ez az ember elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét, levette a keresztről, tiszta vászonlepedőbe csavarta, elhelyezte azt a saját, új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. Ezután egy nagykövet hengerített a sír bejáratához. A hét első napján korán reggel az asszonyok kimentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket is, hogy azzal kenjék meg Jézus testét. A követ a sír bejáratától elhengerítve találták. Bementek, a sírba, de nem találták ott az Úr Jézus testét és nagyon megijedtek. Hirtelen két angyal jelent meg.
Angyal: Ne féljetek! Tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresitek. De nincs itt. Feltámadt a halálból, ahogy megmondta.
Angyal: Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Menjetek el a tanítványaihoz! Mondjátok el nekik: Jézus feltámadt a halálból.
Narrátor: Az asszonyok bár féltek, mégis tele voltak örömmel és gyorsan elfutottak a tanítványokhoz, hogy elmondják az örömhírt. A tanítványok egybegyűlve szomorkodtak Jézus halála miatt.
1.Asszony: A sír üres! Jézus feltámadt, nincs a sírba! Feltámadt!
2.Asszony: Úgy történt, ahogy azt meg megmondta: „Az Emberfiát bűnösök kezére adják, megfeszítik, de a harmadik napon feltámad.”
3. Nincs a sírba, feltámadt! Feltámadt az Úr!
Narrátor: Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a farizeusoktól. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt nekik:
Jézus: Békesség nektek! Ne féljek, Én vagyok! Feltámadtam a harmadik napon úgy amint azt megmondtam nektek. Én most az Atyához megyek. Ti pedig mennyetek el a Föld minden részére és hirdessétek az Evangéliumot. Mondjátok el minden embernek az örömhírt! Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.
És íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Ámen!
